Vinnai András: Lefitymálva
Skatulyázzunk, általánosítsunk és mutogassunk egymásra, amíg el nem fáradunk!
Vinnai András Lefiymálva című új darabja lesz látható a Sanyi és Aranka Színházban.
több
Program
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2012. november 3. szombat, 21:00
Szeptember 24-től Vinnai András: Lefitymálva című darabja lesz látható Lukáts Andor, Nagy Mari, Schmied Zoltán, Bánki Gergely és Huzella Júlia főszereplésével. A darab kritikus hangvételű, és a zsidósággal kapcsolatos paranoiákról szól. A zsidó kultúrával foglalkozó, független színház szerint társadalmunkban a „zsidó vs. nem-zsidó” hivatkozású diskurzus ördögi köröket fut. Ezért fontos, hogy próbáljunk nyitni egymás felé mégpedig úgy, hogy saját közösségünkhöz is kritikai szemmel közelítünk.
A darab előkészületeként a színház felhívást intézett a nyilvánosság irányába: mindenki beküldhetett zsidósággal kapcsolatos közhelyeket, majd vegyes kulturális hátterű fiatalokból álló csapatot verbuvált a darab megvalósítására. A cél, hogy a különböző látószögből közelítő, sokszor öröklött előítéleteit hordozó felek mindegyikét szembesíteni lehessen abszurd berögződöttségeivel. Mindezt rengeteg humorral!
A színdarabot a Sanyi és Aranka Színházban játsszák, ahova a Gólem Színház a 2011-12-es évadban teljes repertoárjával beköltözik.
A Lefitymálva című darabban mindenkit kinevethetünk, önmagunkat is. Nevethetünk a két baráton, akik nem tudnak beszélgetni, mert az egyikük mindig attól fél, hogy antiszemitának, rasszistának bélyegzik majd: „Vigyázz, hogy mit mondasz, nagyon vigyázz!” - ismételgeti. Nevethetünk azokon, akiknek rögeszméje a „zsidó konspiráció”. Kinevethetjük a sok zsákutcába torkolló, békítő kezdeményezést: „Kuss legyen már! Itt a lehetőség, hogy végre közelebb hozzuk egymáshoz a kurva kultúrákat! Kuss legyen! Koncentráljunk!” - kiabálja a darabban a fiatal riporter miközben zsidókat és antiszemitákat próbál kibékíteni. A darab igen kritikus a zsidó közösséggel szemben is, nagy adag (ön)iróniával láttatja a zsidóságon belüli mániákat, amelyeket részben két karakter - Rosenzweigberger, holokauszt-szakértő és Horovitzné, számos zsidó szervezet vezetőségi tagja - közvetítenek.
A darab előzményeiről, Schőn Edina, a Gólem Színház producere így nyilatkozik:
„Megfigyeltük, hogy amikor iskolákban tartunk zsidó kultúrát bemutató beszélgetéseket a Haver Alapítvánnyal, a gyerekek közül először legtöbben elhalkulva mondják ki azt a szót, hogy „zsidó”. Ez mutatja, hogy paranoiás társadalomban élünk. Az óra végére a gyerekek feloldódnak és már nem halkítják le a hangjukat, mert megértik, hogy a szó önmagában nem érték-terhelt. De nem is az a lényeg, hogy jót vagy rosszat mondanak, a legfontosabb, hogy egymással nyíltan tudjunk beszélgetni.” A producer szerint a probléma az, hogy vannak témák, amikről „gyomorgörcs” nélkül nem tudunk beszélni. Ha mégis sikerül, akkor sztereotip kijelentéseket teszünk pozitív pátosszal vagy negatív felhanggal. A társulat ezt a jelenséget szeretné bemutatni különböző, a zsidósággal kapcsolatos, paranoiák humoros megjelenítésével. A szervezők szerint ezt a kérdést csak iróniával és öniróniával lehet kezelni, mert láthatólag drámai megközelítésben nem vagyunk képesek feldolgozni a társadalmi traumákat, csak ördögi köröket teszünk, ami egyre inkább sértettséget, ellenségességet szül.
A darab megírása előtt a Gólem Színház nyilvános felhívást tett közzé: zsidósággal kapcsolatos közhelyeket lehetett beküldeni nekik. A probléma súlyosságát jelzi a provokatív felkérésre adott félénk reakció, de azért beérkezett néhány fantáziadús klisé, mind a pozitív mind pedig a negatív sztereotípiák közül, például, hogy „A Tesco teteje azért lapos, hogy Tess és Cohen oda szálljanak le helikopterükkel, hogy átvegyék Magyarországon is a gazdasági irányítást”, vagy „a zsidók jobban értenek a pénzhez” vagy „a Moszad cápákat küldött Egyiptom partjaihoz, hogy megharapják az ottani turistákat”. A gyűjtés után a közhelyekkel felkeresték Vinnai András drámaírót.
Vinnai András szerint: „A készülő színdarab egyszerre szimpatizál és gyűlölködik minden szélsőséggel, miközben önmagának is folytonosan gáncsot vet. Bevállaltan antiszemita és zsidóbérenc, egyértelműen antinacionalista és fajvédő. Egyszerre holokauszt-tagadó és tartja a holokausztot az aduásznak, amit bármikor elő lehet rántani a pakliból. Addig szeretnénk püfölni a fogalmakat és a kategóriákat, a félelmeket és a fájdalmakat, amíg azok teljesen el nem veszítik eredeti jelentésüket és funkciójukat.
És ha olyanokkal találkozunk, akik ezt nem tartják humorosnak, hát kezdjük el gyűlölni a humor nélküli embereket! Kategorizáljunk, általánosítsunk és mutogassunk egymásra, amíg el nem fáradunk. Rettegjünk addig, amíg már képtelenek vagyunk komolyan venni rettegésünk tárgyát! (…) Legyünk vele tisztában, hogy mindannyian szörnyetegek vagyunk valakinek a szemében. Az együttélés lehetetlenségét már megírták minden lehetséges formában. Mi arra vállalkozunk, hogy bebizonyítsuk: a szörnyek igenis jól kijönnek egymással, vagy ha ez túl merész állítás, hát legalábbis képesek kiröhögni egymást és talán magukat is."
Borgula András a darab rendezője ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „Az egyik legkellemetlenebb élmény egy ember számára, ha a saját tudásának ellentmondó dolgot észlel. Sajnos a pozitív és a negatív előítélet is olyan, hogy az ítélkező nem meggyőzhető feltételezett tudásának ellenkezőjéről. Fölösleges lenne tükröt állítani az emberek elé, megpróbálni győzködni őket, nem is ez a célunk. Azt szeretnénk, ha kimozdulna a zsidósággal kapcsolatos diskurzus a megrekedt, megfeneklett mederből, mert ez így saját farkába harapó kígyó. Ki szeretnénk zökkenteni az embereket a produkciónkkal, hogy merjenek nevetni és beszélgetni. Ha már ilyen szépen elérte a szar a ventilátort, hát mi vállaljuk, hogy bekapcsoljuk és megmutatjuk milyen az amikor mindenki "barna"!
A Gólem Színház a fiatal generáció hangját szeretné hallatni, ami pozitív, jövőbe tekintő és ha kell önkritikus, őszinte, merész. Nem kívánnak definícióval szolgálni arra, hogy mi a zsidó színház. Amellett, hogy megjelennek tradicionális, a zsidó kultúra részét képező témák mint a társadalmi felelősségvállalás, jótékonyság, a tanulás, a társulat projektjei kérdéseket, problémákat vetnek fel és a közös válasz-keresésről szólnak. A Gólem nyitott alkotóműhelyében együtt dolgoznak különböző hagyományokból, kultúrkörökből származó fiatalok és ez a sokféleség a nézőpontok változatosságát biztosítja. A Gólem úgy gondolja, hogy a napi politika szította megosztottságot csak az olyasfajta párbeszéd szüntetheti meg, amely ahhoz kell, hogy egymás „szomszédjában” élő emberek ne értsék egymást félre. A társulat szerint a kulturális színtér attól szép, hogy különböző irányzatok, hagyományok tarkítják, amelyek barátságban megférnek egymás mellett, sőt inspirációt nyújtanak egymás számára.
A Sanyi és Aranka Színházba a 2011-12-es évadban a Gólem Színház beköltözik és a tervek szerint a zsidó színház előadásai mellett teret ad különböző kultúrák fiatal, kortárs alkotóinak megjelenésére, együttműködésére. A kis független Sanyi és Aranka önmagát saját forrásból, állami támogatás nélkül tartja fent. A befogadótér vezetése így nyilatkozott: „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy létezzenek olyan befogadóterek a városban, amik nem függnek az állami támogatástól és így nincsenek korlátozva az alkotásban. A befogadótereket az ott létrejött produkciók és a felelős, kultúra-fogyasztó közönség tudja hitelesen támogatni. Mindenki, aki náluk jegyet vásárol, automatikusan azoknak a felelős állampolgároknak a klubjába lép be, akik fontosnak tartják és támogatják a kortárs kultúrát.”
A darab előkészületeként a színház felhívást intézett a nyilvánosság irányába: mindenki beküldhetett zsidósággal kapcsolatos közhelyeket, majd vegyes kulturális hátterű fiatalokból álló csapatot verbuvált a darab megvalósítására. A cél, hogy a különböző látószögből közelítő, sokszor öröklött előítéleteit hordozó felek mindegyikét szembesíteni lehessen abszurd berögződöttségeivel. Mindezt rengeteg humorral!
A színdarabot a Sanyi és Aranka Színházban játsszák, ahova a Gólem Színház a 2011-12-es évadban teljes repertoárjával beköltözik.
A Lefitymálva című darabban mindenkit kinevethetünk, önmagunkat is. Nevethetünk a két baráton, akik nem tudnak beszélgetni, mert az egyikük mindig attól fél, hogy antiszemitának, rasszistának bélyegzik majd: „Vigyázz, hogy mit mondasz, nagyon vigyázz!” - ismételgeti. Nevethetünk azokon, akiknek rögeszméje a „zsidó konspiráció”. Kinevethetjük a sok zsákutcába torkolló, békítő kezdeményezést: „Kuss legyen már! Itt a lehetőség, hogy végre közelebb hozzuk egymáshoz a kurva kultúrákat! Kuss legyen! Koncentráljunk!” - kiabálja a darabban a fiatal riporter miközben zsidókat és antiszemitákat próbál kibékíteni. A darab igen kritikus a zsidó közösséggel szemben is, nagy adag (ön)iróniával láttatja a zsidóságon belüli mániákat, amelyeket részben két karakter - Rosenzweigberger, holokauszt-szakértő és Horovitzné, számos zsidó szervezet vezetőségi tagja - közvetítenek.
A darab előzményeiről, Schőn Edina, a Gólem Színház producere így nyilatkozik:
„Megfigyeltük, hogy amikor iskolákban tartunk zsidó kultúrát bemutató beszélgetéseket a Haver Alapítvánnyal, a gyerekek közül először legtöbben elhalkulva mondják ki azt a szót, hogy „zsidó”. Ez mutatja, hogy paranoiás társadalomban élünk. Az óra végére a gyerekek feloldódnak és már nem halkítják le a hangjukat, mert megértik, hogy a szó önmagában nem érték-terhelt. De nem is az a lényeg, hogy jót vagy rosszat mondanak, a legfontosabb, hogy egymással nyíltan tudjunk beszélgetni.” A producer szerint a probléma az, hogy vannak témák, amikről „gyomorgörcs” nélkül nem tudunk beszélni. Ha mégis sikerül, akkor sztereotip kijelentéseket teszünk pozitív pátosszal vagy negatív felhanggal. A társulat ezt a jelenséget szeretné bemutatni különböző, a zsidósággal kapcsolatos, paranoiák humoros megjelenítésével. A szervezők szerint ezt a kérdést csak iróniával és öniróniával lehet kezelni, mert láthatólag drámai megközelítésben nem vagyunk képesek feldolgozni a társadalmi traumákat, csak ördögi köröket teszünk, ami egyre inkább sértettséget, ellenségességet szül.
A darab megírása előtt a Gólem Színház nyilvános felhívást tett közzé: zsidósággal kapcsolatos közhelyeket lehetett beküldeni nekik. A probléma súlyosságát jelzi a provokatív felkérésre adott félénk reakció, de azért beérkezett néhány fantáziadús klisé, mind a pozitív mind pedig a negatív sztereotípiák közül, például, hogy „A Tesco teteje azért lapos, hogy Tess és Cohen oda szálljanak le helikopterükkel, hogy átvegyék Magyarországon is a gazdasági irányítást”, vagy „a zsidók jobban értenek a pénzhez” vagy „a Moszad cápákat küldött Egyiptom partjaihoz, hogy megharapják az ottani turistákat”. A gyűjtés után a közhelyekkel felkeresték Vinnai András drámaírót.
Vinnai András szerint: „A készülő színdarab egyszerre szimpatizál és gyűlölködik minden szélsőséggel, miközben önmagának is folytonosan gáncsot vet. Bevállaltan antiszemita és zsidóbérenc, egyértelműen antinacionalista és fajvédő. Egyszerre holokauszt-tagadó és tartja a holokausztot az aduásznak, amit bármikor elő lehet rántani a pakliból. Addig szeretnénk püfölni a fogalmakat és a kategóriákat, a félelmeket és a fájdalmakat, amíg azok teljesen el nem veszítik eredeti jelentésüket és funkciójukat.
És ha olyanokkal találkozunk, akik ezt nem tartják humorosnak, hát kezdjük el gyűlölni a humor nélküli embereket! Kategorizáljunk, általánosítsunk és mutogassunk egymásra, amíg el nem fáradunk. Rettegjünk addig, amíg már képtelenek vagyunk komolyan venni rettegésünk tárgyát! (…) Legyünk vele tisztában, hogy mindannyian szörnyetegek vagyunk valakinek a szemében. Az együttélés lehetetlenségét már megírták minden lehetséges formában. Mi arra vállalkozunk, hogy bebizonyítsuk: a szörnyek igenis jól kijönnek egymással, vagy ha ez túl merész állítás, hát legalábbis képesek kiröhögni egymást és talán magukat is."
Borgula András a darab rendezője ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „Az egyik legkellemetlenebb élmény egy ember számára, ha a saját tudásának ellentmondó dolgot észlel. Sajnos a pozitív és a negatív előítélet is olyan, hogy az ítélkező nem meggyőzhető feltételezett tudásának ellenkezőjéről. Fölösleges lenne tükröt állítani az emberek elé, megpróbálni győzködni őket, nem is ez a célunk. Azt szeretnénk, ha kimozdulna a zsidósággal kapcsolatos diskurzus a megrekedt, megfeneklett mederből, mert ez így saját farkába harapó kígyó. Ki szeretnénk zökkenteni az embereket a produkciónkkal, hogy merjenek nevetni és beszélgetni. Ha már ilyen szépen elérte a szar a ventilátort, hát mi vállaljuk, hogy bekapcsoljuk és megmutatjuk milyen az amikor mindenki "barna"!
A Gólem Színház a fiatal generáció hangját szeretné hallatni, ami pozitív, jövőbe tekintő és ha kell önkritikus, őszinte, merész. Nem kívánnak definícióval szolgálni arra, hogy mi a zsidó színház. Amellett, hogy megjelennek tradicionális, a zsidó kultúra részét képező témák mint a társadalmi felelősségvállalás, jótékonyság, a tanulás, a társulat projektjei kérdéseket, problémákat vetnek fel és a közös válasz-keresésről szólnak. A Gólem nyitott alkotóműhelyében együtt dolgoznak különböző hagyományokból, kultúrkörökből származó fiatalok és ez a sokféleség a nézőpontok változatosságát biztosítja. A Gólem úgy gondolja, hogy a napi politika szította megosztottságot csak az olyasfajta párbeszéd szüntetheti meg, amely ahhoz kell, hogy egymás „szomszédjában” élő emberek ne értsék egymást félre. A társulat szerint a kulturális színtér attól szép, hogy különböző irányzatok, hagyományok tarkítják, amelyek barátságban megférnek egymás mellett, sőt inspirációt nyújtanak egymás számára.
A Sanyi és Aranka Színházba a 2011-12-es évadban a Gólem Színház beköltözik és a tervek szerint a zsidó színház előadásai mellett teret ad különböző kultúrák fiatal, kortárs alkotóinak megjelenésére, együttműködésére. A kis független Sanyi és Aranka önmagát saját forrásból, állami támogatás nélkül tartja fent. A befogadótér vezetése így nyilatkozott: „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy létezzenek olyan befogadóterek a városban, amik nem függnek az állami támogatástól és így nincsenek korlátozva az alkotásban. A befogadótereket az ott létrejött produkciók és a felelős, kultúra-fogyasztó közönség tudja hitelesen támogatni. Mindenki, aki náluk jegyet vásárol, automatikusan azoknak a felelős állampolgároknak a klubjába lép be, akik fontosnak tartják és támogatják a kortárs kultúrát.”
Ajánlatunk
A színpadon négy díva, négy csodálatos nő, akik mesterei a humornak és varázslatosan énekelnek…
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
