|
|
Mit nevezünk “könnyűzenének”, amit sokan hallgatnak? Létezett-e e fogalom a 18. században, s ha igen, vajon mi különböztette meg a “komolyzenétől”? Mit gondolnak, elég-e a könnyűzenét felületesen hallgatni, s a komolyzenét vajon kizárólag elmélyült zenehallgatással érthetjük-e meg? Kamarazenei koncertsorozatunk első estjén e kérdésekre keressük a választ Mozart és Britten zenéjén keresztül a Szent István Filharmonikusok muzsikusaival.
Műsor:
Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr Divertimento K. 136
I. Allegro, II. Andante, III. Presto
Wolfgang Amadeus Mozart: Eine kleine Nachtmusik – G-dúr szerenád K. 525
I.Allegro, II. Romanze, III. Menuett, IV. Rondo. Allegro.
--
Wolfgang Amadeus Mozart: F-dúr Divertimento K. 138
I. Allegro, II. Andante, III. Presto.
Benjamin Britten: Simple Symphony op.4.
tételek:
I. Boisterous Bourrée: (Allegro ritmico)
II. Playful Pizzicato: (Presto possible pizzicato sempre)
III. Sentimental Sarabande: (Poco lento e pesante)
IV. Frolicsome Finale: (Prestissimo con fuoco)
Koncertmester: Stuller Gyula
Mit nevezünk “könnyűzenének”, amit sokan hallgatnak? Létezett-e e fogalom a 18. században, s ha igen, vajon mi különböztette meg a “komolyzenétől”? Mit gondolnak, elég-e a könnyűzenét felületesen hallgatni, s a komolyzenét vajon kizárólag elmélyült zenehallgatással érthetjük-e meg? Kamarazenei koncertsorozatunk első estjén e kérdésekre keressük a választ Mozart és Britten zenéjén keresztül a Szent István Filharmonikusok muzsikusaival. Hiszen a nagy bécsi klasszikus mester művei példázzák legjobban, hogy a szórakoztató zenék – legyenek akár divertimentók, vagy szerenádok – lehetnek egyszerre a klasszikus formatan legszebb példái miközben valójában szórakoztatás céljából íródtak.
Ugyan Mozart 1772-ben, itáliai koncertkörútjára komponált “salzburgi divertimentóinak” tételrendje és apparátusa is felveti a kérdést: valóban szórakoztató divertimentóról van-e szó és nem sinfoniának készültek-e eredetileg e művek, izgalmas karakterváltásaik, gazdag imitációs játékuk egyértelművé teszi, hogy Mozart műfajtól függetlenül túllép minden korábbi konvención, hogy elkápráztasson, miközben szórakoztat. Egyszerűsége, könnyen megjegyezhető dallamai, valamint izgalmas dinamikai- és hangnemváltásai emelték Mozart legismertebb opusai közé az 1780-as évek végén komponált szerenádját, az Egy kis éji zenét, s ugyanezt az egyszerűségben rejlő szépséget kereste a 20. században Benjamin Britten is Simple Symphony című művében. A 21 éves angol zeneszerző 1934-ben kezdett bele a fiatalabb generációnak szóló vonósszimfóniába, melyhez gondosan őrzött korai műveit használta fel. Valóságos örömzene született, amely mit sem veszített gyermeki naivitásából. A Pizzicato tétel finom játékosságát lassú, merengő Sarabande ellensúlyozza, míg a Finale tétel energiája magával ragadja a hallgatót. Mintha Britten emlékezetes dallamaival, finom játékosságával lépne e vészterhes időkben Mozart nyomdokaiba, hogy visszataláljon ahhoz, ami elveszett.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
| © 2004-2016. CsaládiNet.hu Kft. - minden jog fenntartva. |  |
